Karmaink szorításában

Nyomtatás
Megjelent: 2011. július 26. kedd Írta: Kárászné Tomanó Ágnes

Ki ne érezte volna már csúnyának, rövidnek, töredezettnek a körmeit? Hányszor váltottunk már emiatt mosogatószert, mosóport, hogy hátha? Hányszor dőltünk be a körömerősítő balzsamok és körömlakkok hirdetéseinek hiába, mert minden maradt a régiben.

 

Megoldást látszott nyújtani erre a körmönfont problémára a műköröm feltalálása és felragasztása. Azaz mégsem ilyen egyszerű a dolog, mert a műkörmöt ráépítik az eredeti körömre, amely mit sem sejtve nő tovább a maga megszokott tempójában. A tehetetlenség törvényei alapján a műköröm is halad előre, egyre nagyobb rést hagyva önmaga és a körömágy között. Természetesen ennek is megvan a maga megoldása.

A probléma -grafológiai szempontból - ott kezdődik, amikor a körmök tulajdonosa nem szab határt körmei növekedésének, melyek aztán akár 4 cm-rel is meghaladják ujjainak hosszúságát. Először a visszajáró aprópénz felszedegetésénél okoz nehézségeket gazdájának. Pénztárosnőknél figyelhetjük meg azt a furcsa mozdulatot, ahogy ujjbegyükkel a pult szélére húzzák a pénzérméket, majd a tenyerükbe söprik vigyázva, nehogy körmeik az asztallaphoz érjenek.
Ennél is rosszabb egy grafológusnak végignézni azt a kifacsart mozdulatot, mellyel némely túlméretezett körmű hölgy tollat ragad, és kézfeje helyett csuklócsontjára támaszkodva próbálja olyan magasan megfogni a tollszárat, hogy körmei ne érjenek le a papírra. Vannak, akik a balkezesek írásmozdulatára emlékeztető horgas kéztartást erőltetik magukra.

A Földényi - Gulyás féle Grafokontroll-t olvasva felmerül a kérdés, hogy vajon a műkörmük miatt más kéz- és tolltartásra kényszerült személyeknek milyen mértékben torzul el az írásuk, és ez a megváltoztatott írás milyen mértékben hat vissza a személyiségükre. Egyenes arányban            torzul-e           a          személyiség     a            körömnövekedéssel?

A vizsgálathoz kapott írásmintákat ugyanaz a személy készítette. Az elsőt természetes körmökkel, a másodikat már jóval a műköröm felépítése után írta.
A korábbi írás szemmel láthatólag tágasabb, levegősebb. Nyomása egyenletes, nem erős. Dőlésszöge túlnyomórészt álló, de időnként jobbra tendál. Balra irányuló dőlés egyáltalán nincs a grafikumban. Bal margója keskenyedő, jobb margója lapszélig tart.


Műkörmök nélküli, korábbi írásminta

 

A későbbi - már műkörmös- íráskép jelentős változást mutat. Itt már a fekete felület lett a domináns, az elsődleges és másodlagos szélesség erősen
csökkent. Zsúfolt, nyugtalan hatást kelt azzal, hogy a bal oldalon sem hagy margót, gyakorlatilag lapszéltől–lapszélig            teletömi           a          sorokat.
A sortávolság változásáról nem kapunk információt, mivel mindkét grafikum vonalas füzetlapra készült. A megvastagítások, átírások, valamint a dőlésszög ingadozásának megnövekedése mutatja írójának nyugtalanságát, bizonytalanságát. Az első grafikummal ellentétben itt már megjelenik, sőt gyakori a jelentősen balra dőlő törzsvonal is.

 

Műkörömmel készült írásminta

 

Az oválok az első írásmintában szabályosak, kerekek, egyenletes nagyságúak. Ellentétben a később készült írással, ahol nagyságuk helyenként feleakkorára csökkent, szögesek, horpadtak lettek.
Logikailag a folyamatnak pont a fordítottjának kéne lennie, hiszen az új, hosszú körmökkel kellene sokkal szebbnek, vonzóbbnak éreznie magát a duktornak. Ezzel szemben idegesség, rossz közérzet, nyugtalanság árad az írásból.
A másik két írásminta elkészítése között is csupán egy körömváltásnyi idő telt csak el, mégis az erőteljesen megváltozott íráskép jelentős személyiségváltozást sejtet.

A korábban készült grafikum szembeötlő sajátossága a nagyméretű írás, lendületesség, a gyorsaság, valamint a szögkerülő írásmód. Nyomatéka erőteljes, vonalai tiszták, csomómentesek, írója csak girlandos ductust használ.
Az írástömböt jobboldalra, felülre helyezte, sorai kivétel nélkül homorúak. Közép-, és felsőzóna domináns az írás, a felsőzónás hurkok többnyire a középzónába kötöttek. A megfelelni - vágyás füzéreit szinte minden szóban megtalálhatjuk.

 

A későbbi - már műkörmökkel készült - írás első ránézésre olyan hatást kelt, mintha nem is ugyanaz a kéz készítette volna.

 

A korábbi enyhe dőlésszöget felváltotta az erősebb balra dőlés. Az írásnagyság majdnem egyharmadára csökkent, megjelentek a szögek, és az árkádok. A hurkosság alig észrevehető, a sorirány homorúból hullámosra változott. Az egész írásképből árad a bizonytalanság, a tétovaság. A kiegyensúlyozott nyomaték eltűnt, helyette egy nagyon halvány, pulzáló nyomatékú, pacás, maszatos vonalvezetés látható.

Írója érezte magán a gyökeres változást, régi énjéből saját szavai szerint csak a megfelelni vágyása a régi. Azelőtti nyugodtsága, kiegyensúlyozottsága eltűnt, állandóan idegesnek, fáradtnak, hajszoltnak érzi magát.

Természetesen két írásminta alapján nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, de a kérdést nyitva hagyva szakdolgozati témának ajánlom ezt az eddig még nem kutatott területet.



Kárászné Tomanó Ágnes

Joomla 1.6 Templates designed by Joomla Hosting Reviews