Születés és halál

Nyomtatás
Megjelent: 2011. augusztus 11. csütörtök Írta: Kárászné Tomanó Ágnes

A születésnap, - főleg, ha kisgyermekéről van szó- nagy ünnep minden családban. Apa, anya, nagyszülők, csoport-, vagy osztálytársak együtt köszöntik fel az ünnepeltet, aki azután megpróbálja egyszuszra elfújni a tortán lobogó rakoncátlan, apró lángokat.
Régi fényképek kerülnek elő; az egész család boldogan emlékezik vissza arra a nevezetes napra, amikor a kis jövevény megérkezett.

Van, ahol mindez nem így történik. Annál a kisfiúnál sem, akivel ma ismerkedtem meg. Rajza hátuljára ezt írta: ma 9 éve születtem a Blaha Lujza téren, egy mentőautóban.
Rövid beszélgetés után körvonalazódott a szomorú történet. A mentő, egy autóbalesetben megsérült várandós asszonnyal száguldott a kórház felé. Éppen a forgalmas útkereszteződésen próbáltak átjutni, amikor a kisfiú úgy döntött, hogy idő előtt ugyan, de világra jön.
Édesapja sohasem láthatta, nem ölelhette magához, nem örülhetett a csöppségnek. Vele már hiába száguldott a másik mentőautó.

 

A rajzon a nap formája, színvilága az, amely megragadja, szinte oda vonzza a tekintetet. Archaikus, ősi motívum ez, amely mindannyiunkban bennünk él. Jung és követői szerint archetípusokkal érkezünk a világra, melyek ősidők óta rendezik az emberéletet. Ezek nagyobb része, - bármely lehetőségünk adódik is- értelmünk számára titok marad. Titok, egyben üzenet, amely lelkünkbe fészkeli be magát írja Molnár V. József Ég és Föld ölelésében c. munkájában. (Örökség Könyvműhely 1998)

A nap középső, melegséget sugárzó sárga részét szomorú fekete vonal határolja. Ezt öleli körül a lángnyelvekre emlékeztető narancssárga napkorona, melynek sugárkévéit itt is fekete vonal határolja körbe.
A melegség, a szeretet nem tud áradni, mindenhol kívül és belül egyaránt a szomorúság falába ütközik.

Az érzelmek fáját az anyai oldalra helyezte, melynek törzse, lombja egyaránt az apai oldal felé ível. A kicsit túlméretezett, pirosra színezett mókus igyekszik felkapaszkodni a lombok közé, de egyelőre kívül marad. Valaki szeretné elnyerni a kisfiú bizalmát, aki még elzárkózik előle.
A talaj felett mozgalmas az élet. Apró állatok népesítik be a teret, melyek a gondoskodás, a szeretet szimbólumai.

A saját énjét jelképező házikót, - amely kíváncsiságot, biztonságra való törekvést, valamint védekezést is jelez- az apai oldalra rajzolta. A lila szín használata a magasabb fokú értelem, a gazdag fantázia jelenlétére utal. Ajtaját becsukta, a fekete kilincset nem a szokványos helyre tette, az középről szinte kiabál. A kisfiú nagyon várja, szinte hívogatja a hozzá közeledni vágyókat. Túlérzékenységéből fakadóan azonban kapcsolattartási, kapcsolódási gondokkal küzd, melyet az érzelmek lombjából kirekesztett mókus, a túlméretezett kilincs, valamint írása egyaránt mutat.

 

Jelentős méretű kéményéből most nem száll füst, jelenleg nincsenek levezetésre váró belső feszültségei. Feltehetően a bánatban, szomorúságban töltött első évek tették őt bizalmatlanná.

Élete négy ével ezelőtt megváltozott, édesanyja társra talált. A fiúnak kistestvére született, egy különösen szép arcú kislány.
- Tudod, hogy neked van a világon a legszebb kistestvéred? kérdeztem tőle.
Ő mosolyogva, büszkén ölelte magához a 20 hónapos vidám kis gombócot.

Kárászné Tomanó Ágnes
okl.grafológus, grafológus szakértő
Megjelent: Grafo - Magazin, 2002. nov.24.

Joomla 1.6 Templates designed by Joomla Hosting Reviews