Sole tej és Bonbonita

Nyomtatás
Megjelent: 2011. szeptember 04. vasárnap Írta: Kárászné Tomanó Ágnes

Manapság az üzletekben, áruházakban a különböző márkanevű, de azonos típusú termékek tömegeivel találkozhatunk. Nem ritkaság az sem, hogy a legkisebb élelmiszerboltban is legalább hét - nyolcféle tej, ugyanennyi tejföl és egyéb hasonló fajtájú áru közül kell választanunk.

A gyártó, vagy a csomagolással megbízott cég a csomagolás minőségével, színével, esetleg árával próbálja saját termékére felhívni a vásárló figyelmét. Egyáltalán nem, vagy csak ritkán gondol arra a feliratok, reklámok készítője, hogy a betűkkel is üzenhet, sugallhat, információkhoz juttathatja a vásárlót, mint ahogy ezt meg is teszi. A kérdés csak az, összhangban áll-e az eladásra kínált portéka az őt hirdető, kínáló betűkkel. A forma és a tartalom között nincs-e olyan ellentmondás, amely a betűk üzenetét megértő vevőt lebeszéli a termék megvásárlásáról.


Nézzük meg első példának a mindenki által jól ismert Sole tej dobozát! Mi is kéne, hogy eszünkbe jusson a tejről? Például egy másik reklámból jól ismert jelmondat, mely szerint a tej élet, erő, egészség. Legalábbis aki ezt issza, annak izmai e három tulajdonságtól duzzadnak majd, írása pedig ennek megfelelően lendületes, dinamikus, erőt sugárzó lesz.

Mit kódoltak ezzel szemben a doboz feliratába annak készítői? Nézzük meg közelebbről, mit is sugall ez a felirat, vajon mit üzennek a betűk?


Először is ingadozást, bizonytalanságot, összevisszaságot. A dobozon lévő nyomtatott és írott, kis és nagy, álló és dőlt feliratok mind más és más érzéseket keltenek, különböző a mondanivalójuk.
Az álló nyomtatott betűk az elzárkózást, a megközelíthetetlenséget, a közömbösséget, a hivatalosságot továbbítják felénk. Ezzel a személytelenséget, a "nem sok közünk van egymáshoz", valamint a "pont olyan vagyok, mint a többi" látszatát kelti a gyártó és a terméke.
Ezzel ellentétben a doboz tartalmát jelző tej felirattal, az enyhén jobbra dőlő, erősen középzónás folyóírással azt sugallja, hogy mégis személyesebb kapcsolatot szeretne kialakítani velem, hiszen a kézírás mögött mindig ott van az ember, a személyiség. De milyen is?
A kalligrafikus szépírásra emlékeztető hajszálvékony kötővonalakat felváltják a nagyon vastag törzsvonalak, de a zónaarányok miatt a felirat végképp nem ehhez az írásmódhoz kapcsolható. Ami nem is lenne baj, mivel a kalligrafikus szépírás nem a testi erő szimbóluma.
Ennek az írásnak a felső és alsó zónája jelentéktelen, ellenben jelentős középzónával rendelkezik. Írója mégsem érezheti olyan jól magát a hétköznapokban, mert "e" betűjének kötővonala erőteljesen megbicsaklik. Kapcsolattartási problémák? Vagy a szív megbetegedésére utaló jelzés talán? Az alsó zóna sem éppen erőtől duzzadó, meglehetősen fejletlen, és hiányzik belőle a hurok. A felső zóna is eltörpül a középzónához képest, viszont a "t" magasra kitett áthúzása felülkerekedési, vezetési vágyat tükröz. Az áthúzás hajszálvékony, a törzsvonal vastagsága legalább nyolcszorosa az áthúzás vastagságának. Hol maradt belőle megint az erő?

Sokkal szerencsésebb lett volna a gyártó, vagy a csomagolást készítő cég részéről a váltakozó típusú betűk helyett inkább az egységes felirat mellett dönteni. Amennyiben viszont a folyóírást választja valaki terméke reklámozására, mindenképpen ajánlatos szakember tanácsát kérnie, hogy elkerülje a hasonló félreértéseket.

Nem tette ezt meg az az édességgyártó cég sem, amely a Bonbonita desszertet készíti.



A meghökkentő, inkább 13-as számhoz, vagy még inkább ostorhoz, mint "B" betűhöz hasonlító kezdőbetű után az alapvonal fél zónával feljebb csúszik, és szembetűnően hullámossá válik. Az "o"-k balsodrásúak, a két „n” árkádos, ráadásul az első jelentősen balra kanyarítja törzsvonalát. A betűk egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, vagy végvonal nélküliek, vagy letört végvonalúak. Egyedül a szó végén álló a-nak van egy rövidke végvonala, amely az alsó zónába csúszik. Az előtte álló „t” magasra kitett, felfelé tartó áthúzása ambíciót, vállalkozókedvet jelez, de a végén lévő vastag kampó már görcsösségre utal a jövő eltervezéseit illetően, valamint némi agressziót is sejtet.
A dőlésszög ingadozása itt még nem is annyira feltűnő, mint a két sorral lejjebb található feliratnál.
Az iskolás írást utánozó betűk végvonalai a sor elején mintha szándékosan kerülnék el a következő betű kezdővonalát; még véletlenül sem kapaszkodnak egymáshoz. Később is a legügyetlenebb kapcsolódási módok, illetve próbálkozások sorát találhatjuk meg. A betűk ezen a dobozon is árkádosak, elzárkózó, barátságtalan hatást keltenek.
A felső zónában a hurokképzés széles skálájával találkozhatunk. Van itt hurok nélküli szár, normál hurok, szöges hurok, és túlméretezett hurok is. Elgondolkodtató, hogy a hurkok tetején miért van ott a vérnyomás-problémára utaló pötty...


A középzóna is rendkívül mozgalmas, a saját sztenderdet sem követő, hullámzó betűmagasságokkal. A vonalvastagság és az energiaelosztás olyan hatást kelt, mintha nem egy kéz írta volna a betűket. Ezért hat az egész felirat ennyire zavaróan.

Ismét csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy szerencsésebb dolog lett volna grafológus segítségét is igénybe venni a csomagolás megtervezésekor.

Kárászné Tomanó Ágnes

Megjelent a GrafoMagazin 2002. 3. évf. 1. számában

Joomla 1.6 Templates designed by Joomla Hosting Reviews