A firkákról

Nyomtatás
Megjelent: 2011. július 02. szombat Írta: Kárászné Tomanó Ágnes

A nyomhagyás igénye egyidős az emberi kultúrával. Az írásnak, rajznak minden korban megvolt a maga funkciója, kommunikációs feladata. De bizonyára magunk sem gondolnánk, hogy azok a firkák, amelyeket telefonálás, értekezlet, vagy előadás alatt rajzolunk, ugyancsak rendelkeznek mondanivalóval, még akkor is, ha látszólag odafigyelés nélkül készítjük őket.

Soha nem véletlen, hogy milyen ábra kerül a papírra. Ha egy dolog, egy gondolat a szokásosnál nagyobb súllyal szerepel életünkben, a firka egy ahhoz kapcsolódó képzettársítás lesz. Annak a képe, jól kivehető rajza. Ha például randira, vagy épp ellenkezőleg egy kellemetlen személlyel történő találkozásra készülünk, stilizált virágot rajzolunk, vagy megjelenítjük a számunkra nemkívánatos személyt, kivetítjük örömünket illetve félelmeinket. Ilyenkor többnyire tudjuk, hogy mit rajzolunk, s a firka gondolataink koncentrálását segíti. Egyúttal arra is utal, hogy az előadás vagy értekezlet nem köti le a figyelmünket, ezért szabad vegyértékeinket a számunkra fontos gondolat kidolgozására fordítjuk.

Más megítélés alá esik, ha a firka szinte gondolkodás nélkül születik, melynek eredményeképp különféle nonfiguratív ábrák születnek. Itt is érvényes, hogy figyelmünk nincs teljesen lekötve, de az is előfordulhat, hogy a háttérbe szorulás érzésének feszültségét ily módon próbáljuk levezetni. Sőt! Olyankor is készülhet firka, amikor a helyzettől csak ezen a módon tudjuk magunkat függetleníteni. A firkaalkotás lelki háttere tehát nagyon eltérő. A firkákba komponált köröknek, egyeneseknek, négyzeteknek, csigavonalaknak vagy hullámos formáknak archaikus jelentésük van, szimbolikus tartalmuk az emberiség kollektív tudattalanjából fakad. A firka értelmezésekor fontos, hogy az egyes formák egymáshoz képest milyen arányban és a tér melyik szegletében kapnak helyet, és jelentősége van annak is, hogy melyik az erősebb vonalú.

Vessünk néhány pillantást a firkákban lelhető formákra és hangsúlyokra. A gömbölyded formák, hullámos vonalak lekerekített sarkok nagy általánosságban érzékenységet, nyitottságot, alkalmazkodó készséget sugallnak, az érzelmek jelenlétét mutatják. Ellentétben az egyenes és a szaggatott vonallal, vagy a fűrész fogaira emlékeztető hegyes vonalképződményekkel, amelyek elhatárolódást, gátoltságot, esetleg fáradtságot, illetve eleve védekezést sejtetnek. De az egyenes vonal az akadálytalan előrehaladást is jelenti; ezen belül a vízszintes az időbeli folyamatokra, a függőleges pedig a belső törekvésekre utal. A hullámos vonalban kifejeződik az élet lüktetése, ritmikus és periodikus változása, a cikcakkos vonal pedig az akadályozott erőkifejtést mutatja. Ha mindezek alapján megvizsgáljuk a firkát alkotó vonalakat, képet kaphatunk a mögöttes érzés összetettségéről, amely a grafikumot alakította.

A firkákban gyakran szerepelnek körök, négyzetek és háromszögek. A kör a végtelenség, az örök megújulás, és az ego jele. Amilyen formás és kerek a saját köröm, olyan kereknek érzem magam és a világom. Két egymásba kapcsolódó kör a szövetség, a dúsítás jelképe. Három egymásba kapcsolódó kör a test-lélek-szellem egységét fejezi ki. A felül nyitott félkör szellemi, gondolati nyitottságra, tanulékonyságra utal. Ugyanez fordítva tradíciókövetést, esetleg görcsös, megmerevedett gondolkodást jelent, de ily módon fejeződik ki a védelem iránti igény is. A négyzet az anyagot, a matériát, a szilárd alapokat, az állandóságot jelzi. Gyakran épp az érzelmi beállítottságú embereknél jelenik meg, akik tudat alatt igyekeznek gondolkodásmódjukat az elvárás szerint racionalizálni. A hegyével felfelé mutató háromszög a tűz, más aspektusban a szellem jele, férfias szimbólum. A hegyével lefelé mutató a víz, illetve az anyag jele. Az elsőnél meghatározó az értelem és az intellektus, a második esetben a nőies befogadó erő jelenléte mellett a hangulatok és indulatok.

Ugyancsak gyakori firkaforma a népi hímzésekben is előforduló folyamatos lenti és fenti hurokképzés. Nagyfokú harmóniaigény és szabadságvágy fejeződik ki ebben a motívumban. De szót kell ejteni a csigavonalakról vagy spirálokról is. A jobb felé haladó spirál a teremtő erő tölcsére, energiája kifelé hat, míg a bal irányba, azaz kívülről befelé haladó csigavonal a befelé koncentrálás igényét jelzi, ám kedvezőtlen esetben a romboló energiák jele is lehet. Szintén elterjedt a villám vagy nyíl formájú firka, amely a "metszésigény", azaz a vitatkozó hajlam, a kritikus szemléletmód kifejezője, amely a köntörfalazás nélküli vélemény nyilvánításra utal. Bizonyára felvetődik a kérdés, hogy firkáink hogy viszonyulnak hozzánk, és milyen mélységben szabad és érdemes értelmezni azokat. Egy firka elemzése legalább olyan alapos és részletes megközelítést igényel, mint egy grafológiai analízis. A firkáknál azonban a belső formai elemek részletes feltárása, belső arányainak meghatározása mellet fontos a körülmények ismerete is. A formák és alakzatok változása a rajzoló körülményeinek és szemléletének változására engednek következtetni. Az állandó elemek a személyiség stabil összetevőit mutatják, a változó elemek az átvonuló hatásokat érzékeltetik. Belső lényegi változásra utal azonban, ha a vonal minősége változik. A vonalban kifejeződik minden, ami ösztönös és befolyásolhatatlan. Hiszen annak erős, vagy gyenge; határozott vagy határozatlan; éles vagy bársonyos rajzolata a személyiség legmélyebb rétegeibe enged bepillantást. Avatott szemlélő számára a firkában tehát megmutatkozik az, hogy pillanatnyilag milyen lelki állapotban vagyunk, de az is, hogy fejlődésünkben hol állunk és merre tartunk.
Rohanó világunk mindenkit elbizonytalanít, korra, nemre és iskolai végzettségre való tekintet nélkül. Ezért bárki számára aktuális és izgalmas kaland lehet kézírásának, firkáinak grafológiai elemzése.


L. Gonda Ágnes

grafológus-szakértő
Grafosuli.hu

Joomla 1.6 Templates designed by Joomla Hosting Reviews