Grafoterápia az iskolában II.

Nyomtatás
Megjelent: 2011. július 02. szombat Írta: Kárászné Tomanó Ágnes

Grafoterápia során fejlesztendő, az elsődlegesen szembetűnő negatív megítélésű íráskép.

Ehhez az író személy; a "ductor" erős önfegyelme, elszántsága, koncentrációs képessége elengedhetetlenül szükséges.
Nagyon fontos továbbá, hogy a tanuló felismerje, és önszántából akarjon javítani az írásán. Nagy jelentőséggel bír a javulás, eredmény szempontjából, ha van a gyermek számára egy fontos személy, aki ösztönzi, akinek szeretné megmutatni, hogy ő ilyen "szépen", tisztán is tud írni. Kiváló partner ehhez a szülő, de sajnos a legtöbb terápiára szoruló gyermek esetében a szülő nem vállalja fel a segítő szerepet. Nagyon megfelel nekik már az a tény, hogy gyermekük ír, olvas. A minőség nem fontos.

Terápiára főként a felső tagozatos tanulók a legfogékonyabbak, de az eredmény megtartása a legnehezebb. Nehézség az életkori sajátosságuk miatt is adódik. A serdülőkor magán hordozza a labilitás, az állandó változtatás, az akaratosság jellegzetességét.

A 6. osztályosok már erősen kezdenek érdeklődni az ellenkező nem iránt.
Jelentős eredményt lehet elérni azoknál a gyerekeknél, akiket az első szerelmeslevél döbbenti rá arra, hogy mennyire meghatározó szerepe van az esztétikailag kifogásolható grafikumnak. Szabolcs eddigi környezetében csak a tanárjaitól hallhatott elmarasztaló megjegyzéseket a rendetlen írására, füzetvezetésére, gyenge helyesírására.    
Most már bizony oda kell figyelni a küllemre, a nyelvtani szabályokra is. Főként, ha a leendő
barátnő sokat  ad a külsőségekre.

A terápiás foglalkozást akkor kezdtem el vele, amikor megkért arra, hogy nézzem át levelét, és javítsam ki a helyesírási hibákat.

Nézzük a kezdeteket!

Ő az a fiú, aki szeretne többet elérni családtagjainál. Szeretné elvégezni a 8 általánost, majd szakmát tanulna /lásd:előző cikk/.

1.sz.írásminta

Általános, rövid jellemzés a szembetűnő jegyek alapján:        
Akaratos, indulatos, cselekvése nehezen kiszámítható. Nagyon vágyik a közösség elismerésére. Gyakran lerázhatatlan, nem veszi észre, hogy mikor válik terhessé jelenléte. Érzelmi élete labilis, önértékelése rapszodikus, de az egoizmus is fellelhető a középzónás betűk többszöri megerősítésében. Gondolatai a szexualitás körül forognak. Családjához való kötődése még domináns.
Óriási energia beleadásával képes titkait elfedni,  mintát a családja bőségesen szolgál /több lapon keresztül látszik a nyomaték/

 

2. sz. írásminta

Ez az írás 1 hónapos terápia után készült. A gyakorlott szem észreveszi a pozitív változásokat; az áttekinthetőbb írásképet, egyenletesebb szótávolságokat. Szabolcs már figyel arra, hogy a betűszárak ne vágjanak egymásba.           
Sajnálatosan sokkal nagyobb az a negatív változás, amit a téli szünet eseményei idéztek elő. Feltűnő a hatalmas balmargó: Sokat csavargott, több napig nem aludt otthon, mert az anyukája "holtrészegre" itta magát, és ilyenkor semmivel és senkivel nem törődik. Szégyellte az anyját.
Hemzseg a papíron a megnagyobbodott fekete pont. Ebben az írásban bizonyítottan a múlt kategorikus lezárását jelenteti. Sajnos az öngyilkosság gondolatával erősen foglalkozott.



Nézzük meg ezt a szimbolikus jelet!




Tartást számára a nyiladozni látszó szerelem nyújtott. Szeretetre, gondoskodásra vágyik, hiszen még csak 13 éves.





Beszéltem az anyukájával, elmondtam, hogy legkisebb gyermeke krízishelyzetben van. Szabolccsal az iskolában többször beszélgettem az élet szépségéről, értelméről, a megvalósítható jövőképéről, de azt is kitárgyaltuk, hogy a problémákat vegye kihívásnak. Megoldás nem a halálba menekülés, de nem is az alkohol. Kértem, hogy legyen segítségére édesanyjának is, amikor az alkoholhoz nyúl.

3. sz. írásminta

Úgy tűnik, hogy ez a két hónap pozitív változást hozott tanítványom életébe. Édesanyját újból kezdi elfogadni:  előzőnél már szűkebb a balmargó, bár a kezdő vonal még rövid, ill.hiányzik. Higgadtságra, nyugodtságra kell inteni. Lobbanékony lett.
Most már a jobb margón nem megy túl :határokat igyekszik tartani.
Tiszta az íráskép : figyel a külsőségekre is /ruházata, bőre, haja már ápolt/
Az agresszió jelei már kevésbé lelhetők fel : elrántott végvonalai, sőt- erős nyomatékú áthúzásai ritkultak.



Nagyon pozitív változásnak értékelem, hogy már tudatosan figyel arra, hogy a sorok közötti betűszárak véletlenül se "másszanak" egymásba: tiszteletben tartja a másik ember intimszféráját.





Szabolcs esetéből is kitűnik, hogy a grafoterápia komplex fejlesztést igényel, a tanuló életvitelének segítő szándékú állandó figyelésével.
Ebben az életkorban a terápiás eredmény lehet, hogy rövid ideig tart, de a több napig tartó grafomotoros figyelemkoncentráció nagy megerőltetést igényel részükről. Egy rossz jegy, egy félreértett szó, kielégítetlen kívánság hatására az írásuk problémásabb lehet, mint a kezdetben. Ilyenkor a dac úrrá lesz rajtuk, és főként arra haragszanak, aki leginkább segíteni szeretne rajtuk.
Ez az eset mintapéldánya annak, hogy mennyire fontos a terápiát végző ember sokoldalú szakismerete és rávilágított arra is, hogy az iskolások grafoterápiáját heti 1 órában, külsősként nem lehet/ne/ végezni.
A terápiát vezető tanár számára ez a pár napos, hetes eredmény motiváltató eszközként szerepelhet, hiszen tanítványaink a személyiségükben bekövetkezett pozitív változást érzik, látják,    átélik.  Eredményüknek osztálytársaik  is örülnek.

 

 

 

 

 

 

Kaphat-e ennél nagyobb elismerést egy tanár a munkájáért?!
Valóban NEM! És máris előttünk vannak az újabb, fejlesztést igénylő csemeték.

Lné Pfeifer Éva         
Megjelent a GrafoMagazin 2002. 3. évf. 2. számában

Joomla 1.6 Templates designed by Joomla Hosting Reviews